Szolnoktól északkeleti irányban a Tisza zöldellő galériaerdeitől övezve találjuk ezt a hangulatos, kicsiny ékszerdobozt, Nagykörűt.
Régészeti leletek szerint több ezer éve lakott ez a csodaszép táj. A falu történelme elválaszthatatlan a folyótól. Ma a szőke Tisza vizét mindenfelé gátak kísérik, kanyarulatai közül a szabályozás alkalmával kettőt átvágtak. Régen a vízrendezések előtt az itt élő emberek megélhetését a folyó élővilága, termékeny ártere, és a földeket éltető, televényt a hozó vize biztosította. A kiöntések után visszamaradó, iszapos aljú, nap forrósította vizek ontották a halakat. A mocsárréteken vízkedvelő növényeket, almát, körtét, szilvát, szőlőt termesztettek. A buja aljnövényzetű erdőkben változatos és kedvező feltételeket talált az állatvilág. Az ártér legelőin szürkemarha gulya lelt finom, dús fűre. A sekély vizekben mangalica-féle ártéri sertéskondák dagonyáztak. A vizek fölött a szárazabb magasparton szántók, gyümölcsösök váltakoztak. Ahol a Tisza teremtette turzásdombok a legmagasabbak, ott sorakoztak a templom körül a fehérre meszelt házak.
Első írásos említése 1067-ből maradt fenn. A 1300-as években GutKeled nemzetségbeli Lothar báné volt a monostorral rendelkező falu. 1318-ban a Károly Róbert a Lothar bán fiainak hűtlensége miatt a birtokot Kompolty Péternek, sebesi főispánnak, a királyné tárnokmesterének adományozta Kürümonostora néven. A Tisza jobb partján fekvő település temploma már 1330 körül megvolt.
A török időket a falu lakossága a Tisza nyújtotta táj védelmében vészelte át. A körüiek emlékezete szerint 1530. július 19-én, Illés napján a település kifosztására indult török csapat az ártér mocsarába veszett. Az esemény emlékét azóta is őrzik Nagykörűn. Mai napig megünnepelik az Illés-kőnél megtartott ájtatossággal. 1576-ban 57 tizedfizető lakosa van.
A török kiűzése után a kamara rendelkezésére egy Enczinger nevű osztrák katonatiszt a birtokosa a kincstár mellett.
1751-től Orczy Lőrinc a homokhátakból földet osztott a település lakóinak. Egy új mezőgazdasági ágazat, a zártkerti gyümölcs- és szőlőtermesztés jelenik meg az addig virágzó a természet éltette, ártérér sokoldalú gazdasága mellett.
Az 1848-49-es szabadságharc dicsőséges küzdelmeiben 99 polgára vett részt.
1847-ben és 1856-ban a Tisza szabályozása megváltozotta a község földrajzi helyzetét. A folyó kanyarulatait átvágták és gátakat építettek az áradások ellen. Nagykörű történelmében ez a múlt ismét helyet kapott. Az idelátogató, vendégek bebarangolhatják a vadregényes tiszai árteret, fürödhetnek a Közép-Tisza legnagyobb homokos strandján.
A Tisza szabdalta Körűi medence közepén fekvő település büszkesége, Magyarország legnagyobb cseresznyése, mely több mint, 200 hektáron terül el. A 19. században Petrovay György földbirtokos honosította meg itt a Germersdorfi cseresznyét, melynek egyedülálló zamata tette ország-világ előtt híressé Nagykörűt. Korábban elsősorban a Szolnoki piacra szállították a termelők hajóval, de ma már külföldi piacokra, Olaszországba, Németországba vagy a balti államokba is exportálják.
A falu felejthetetlen légköre, népi építészetének egyedülállósága, Tisza homokos partja, szabadstrandja évek óta vonzza a turistákat. A strandolás színesíthető pálinkafőző látogatással, kézműves bemutató megtekintésével vagy egy finom cirkoskalács-sütéssel a Tájház kemencéjében. A településen öko-túra útvonal várja a természet szerelmeseit. A Tisza nyugodt vize alkalmas a vízi sportokra, a fűzfátylas vízpart horgászásra, a végtelen rónaság lovaglásra, az ártér csendes erdei vadászatra.
A bőséges termést hagyományosan a júliusi cseresznyefesztivállal ünneplik, tavasszal pedig a Virágbontó Hétvégén, lovas hintóról gyönyörködhetnek a turisták a virágba borult hófehér cseresznyerengetegen. A községben rendszeresen rendeznek kézműves- és néptánctábort. Itt van a Nemzetközi Tisza-túra egyik megállóhelye is.
A Tisza vizei között megbújó falu határában a Tisza szelte, nedves rét fölé magasodó turzásdombon hajdan monostor létezett.
A monostort egyesek szerint a Johanniták, vagy a Máltai lovagrend tagjai alapították. Mások nemzetségi monostornak valószínűsítik a Kürü Monostorát.
Romlását már a XIII. sz-i tatár dúlás, végleges pusztulását a török uralom okozta. Azóta a monostor elveszett, létét bizonyítják a fennmaradt földrajzi nevek, iratok, dokumentumok, valamint a szájhagyomány. Romjai a XIX. sz-i Tisza-szabályozás alkalmával a Monostort Tisza temette el. Ma már csak a Tisza fodros habjai mesélnek nyári cseresznyeérlelő melegben a kereszt alatt a hazát védő hős vitézekről, hol most csillogó habokban fürdik az ezernyi részre tört napsugár.