Nagykörű - Magyarország cseresznyéskertje

Tizenegy nap és indult a Nagy Befőzés Nagykörűben – Harmadik rész

Október nyolcadikán pedig Dunsztra várja az érdeklődőket az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ. Mindkettő slow food népszerűsítő rendezvény.

Alighanem a világ legnagyobb slow food rendezvénye a torinói Terra Madre Salone del Gusto. Az valami csoda. Olaszoktól szokatlanul precízen, de itáliai harsánysággal és barátsággal rendezett ízfesztivál(?), globális helyitermék-vásár(?), gigapiac(?). Magam sem tudom. De fantasztikus élmény. Ezt szerencsére tavaly megtapasztalhattam.
A Slow Food Mozgalomnak egymilliónál több támogatója, több százezer önkéntese van. Nem beszélve azokról, akik mindennapi táplálkozásuk során igyekeznek helyi, kiváló minőségű élelmiszert felhasználni, fogyasztani, vásárolni. Ezzel biztosítva a helyi termelők talpon maradását. A Terra Madre több ezer ilyen kézműves termelőnek biztosít megjelenési lehetőséget a világ minden tájáról. A piemonti boros gazdának éppúgy, mint az etióp kávétermelőnek, a madagaszkári halásznak, a mozambiki kecsketenyésztőnek, az ukrán péknek.
A mozgalom jelképe a csiga, amelybe lépten-nyomon belebotlik a kiállítás látogatója. Eddig ötszáz termék, illetve hagyományos eljárás érdemelte ki ezt a védjegyet. A csigával ellátott élelmiszert vásárló biztos lehet benne, hogy biztonságos körülmények között előállított, nem mellesleg nagyon finom ételt kap a pénzéért. És itt álljunk meg egy pillanatra: ahogy nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a nagyüzemi eljárással készített élelmiszerek csak gyenge minőségűek lehetnek, úgy az sem automatizmus, hogy a kézműves élelmiszer mindig, minden körülmények között a kiválóságot jelenti. Tele van ilyenkor csigával a Valentino Park, amely képes befogadni a több ezer kiállítót és a több tízezer látogatót.

Nálunk néhány évtized kiesett, megszakadt az a fajta lánc, amelyre például az olaszok olyan büszkén fűzik föl saját identitásukat: családjukat, kisebb közösségüket (falujukat), vagy akár régiójukat is. Ők már mélyebben érzik, értik, amit a magyarok most kezdenek kapiskálni: a globalizált élelmiszerpiacon a hagyományos, jó ízű termékek háttérbe szorulnak, végleg el is tűnhetnek. Ezzel együtt pedig az azokat elkészítő kézművesek is. Ezért rakja ki büszkén a pizzériatulajdonos, a hentes, a sajtkészítő, a pék a vendégek, vásárlók szeme elé azt a fényképet, amelyen a nagyapja nyújtja a tésztát, szeleteli a sonkát, kóstoltatja a sajtot, feji a tehenet, vagy éppen szervírozza a kávét. Mindez az évek alatt kiépült bizalomnak köszönhető. Ebben a viszonyrendszerben ugyanis egymásra van utalva mindkét fél: a termelő egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy gagyit adjon el. Mert azért azt mindenképpen fontos tudni, hogy a kézműves élelmiszer drágább, mint a tömegtermelt. Viszont a vásárló sem hamis bankóval fizet. Bár nem is biztos, hogy az olcsó-drága, jó-nem jó szélsőségei között kell a slow food-termékeket elhelyezni. Szerencsésebbnek érzem az ár-érték arányt. Mert a Terra Madre standjai között is volt olyan, amelyen öt euróért lehetett kenyeret venni. A sarki szupermarketben pedig egy euróért. A csúcs ár nem feltétlenül jelent csúcsminőséget. Erről- azt hiszem- már mindannyiunknak lehet tapasztalata.

A Terra Madre leglátványosabb eleme a péntek esti felvonulás, amelyen körülbelül tíz-tizenkétezren vesznek részt. A menet a torinói diadalív lábától indult a történelmi belváros felé, az útvonal jelentős része a Pó partján halad. Ez persze megbénítja Olaszország negyedik legnépesebb városának közlekedését. De részint a rendőrök nagyon profin irányítják a forgalmat, részint nincs olyan autós, motoros, amelyik az olaszokra ugyancsak jellemző gesztusokkal és hangerővel küldené el a felvonulókat- legyünk visszafogottak: a tenger fenekére. A villamosokból mosolygós utasok integetnek a minden szempontból színes tömegre. Az autósok dudálnak, de ez a jókedvű hanghatás is a négynapos őrület része. Az erkélyekről integetnek a helyiek csakúgy, mint a pizzériák, kávézók vendégei.
Fantasztikus, életre szóló élmény.

Folytatjuk…

A következő rész nem lesz ennyire vidám. Arról szól, hogy miért eszünk többet, miközben kevesebb tápanyagot viszünk be a szervezetünkbe. Miért éhezik egymilliárd ember, ha egyes számítások szerint az emberiség élelmiszer-felhasználásának negyven százaléka a szemétbe kerül?
Köszönöm figyelmüket.
Gutai István

slow food