Október hetedikén Nagykörű Nagy Befőzést tart. Másnap pedig az Aba-Novák Agóra várja Dunsztra mindazokat, akik tudják/sejtik, érteni szeretnék, hogy mit takar a slow food kifejezés. Vagy csak kíváncsiak a kamrafeltöltés fortélyaira.
Az első részben megpróbáltam körülírni, hogy mit jelent(het) a slow food. A mai eresztés egy kicsit száraz lesz, de úgy gondolom, mindenképpen érdemes átszaladni rajta. A Slow Food Mozgalom megalapítása a már korábban leírt olaszországi borhamisítási hullámnak és a római Spanyol Lépcső mellé tervezett McDonald’s építésének köszönheti létezését. És egy gazdasági újságírónak, az idén 68 éves Carlo Petrininek. Gasztronómiai cikkekkel jelentkezett 1977-től, 1983-ban segítette létrehozni és fejleszteni az Arcigola nevű olasz nonprofit élelmiszer- és boripari szövetséget. 2004-ben pedig megalapította a Gasztronómiai Tudományok Egyetemét.
A slow food-os körökben rocksztároknak kijáró tisztelettel, már-már rajongással köszöntik az őszhajú, szakállas és a nap 24 órájából huszonkettőt egészen biztosan mosolygással töltő Carlot. Ő azon túl, hogy alapítója, teoretikusa is a slow foodnak, amelyet „erényes globalizációnak” nevez.
„Az étkezés többé nem a szerelemről, hanem az üzemanyag-fogyasztásról szól. Egy nő főz egy kis ételt, és senki sem mosolyog, vagy mond köszönetet, és nem is érdekel az élelem. A rituálé. A legfontosabb dolog az étkezés, hogy élvezze a családtagok, barátaik vagy munkatársaik iránti szeretet pillanatát. A civilizáció, amely elveszíti ezt a szertartást, nagyon szegényes. Különösen fontos, hogy a gyerekek újra megtanulják, hogyan tapasztalják meg a közösségi étkezést.”-nyilatkozta 2006-ban az angol The Independent nevű újságnak az első angliai slow food iroda megnyitása alkalmából.
Munkájának nagy része ma a kistermelők és a kézműves élelmiszer-termelők helyi hálózatának előmozdításáról szól, amelyek termékei vagy kipusztulnak, vagy amelyek mezőgazdasági módszerei kevésbé károsítják a környezetet.
„A kis helyi gazdaságok hálózata erősebb, mint a multinacionális vállalatok, mert lába a talajban van” – mondja. „A globális piacgazdaság tönkreteszi a Földet. Erőt adunk a helyi gazdaságoknak, jobb fenntarthatóságot, jobb emberi kapcsolatokat.”
Petrini szerint a fogyasztók a Slow Food-ot megismerhetik az élelmiszer-termeléssel, és ha lehetséges, a helyi termelők megismerésével, valamint a gazdálkodók piacainak támogatásával. „Nem akarok fundamentalista lenni,” mondja. „Kulturális fejlődésnek kell lennie, és azt meg kell élni, és nem szabad másként diktálni. Jobb kapcsolatot kell kialakítani az élelmiszerekkel és az emberekkel, akik azokat elkészítik.
Slow Food Mozgalom jelképe a csiga lett. Eddig világszerte ötszáz termék, illetve hagyományos eljárás érdemelte ki ezt a védjegyet. A csigával ellátott élelmiszert vásárló biztos lehet benne, hogy biztonságos körülmények között előállított, nem mellesleg nagyon finom ételt kap a pénzéért.
Akit érdekel a komótos étkezés és a minőségi kortárs magyar irodalom, annak hadd ajánljam Cserna-Szabó András e témába igencsak belevágó műveit
Folytatjuk…
Sorozatunk harmadik részében a slow food legnagyobb, leglátványosabb megnyilvánulásáról, a Terra Madre Salone del Gusto-ról, a minden második évben Torinóban rendezett „globális helyitermék-vásárról” olvashatnak.
Köszönöm figyelmüket.
Gutai István