A folyószabályozás során a töltések építéséhez szükséges föld kitermelésére szolgáló anyagnyerő helyeket nevezzük kubikgödröknek. A halbölcsőnek és haltemetőnek nevezett gödrök a töltéssel párhuzamosan, több sorban a hullámtéri oldalon helyezkednek el. Árhullámok idején ideális ivóhelyek melegvizükkel, iszapos aljukkal, a vízszint csökkenésekor azonban csapdák, mivel a kubikok vize gyakran a nyári cseresznye érlelő nap hatására elpárolog, és így az ivadékok is elpusztulnak.

A kubikgödrök között jellegzetes formájú fűzfák, kubikerdők a töltést védik, kiváló hullámtörők. A kubikgödrök háborítatlan sávja a hullámterek legértékesebb élőhelye, a fűzfák odvai számos madárfaj meleg tollal bélelt otthona, és itt találja meg pihenőhelyét és zsákmányát a vadmacska, itt pompázik a debreceni torma és a nyári tőzike. A kubikgödrök között kosbort, széleslevelű nőszőfűt, a korhadó ledőlt fatörzseken pedig szálkás pajzsikát talál a hullámteret bejáró turista.

A 2001-ben készült kubikgödröket összekapcsoló rendszer lehetővé teszi a vízszint ideális szabályozását, és kapcsolatot teremt az élő folyó vizével. A kubikgödröket összekötő csatornarendszer egy zsilipen keresztül a Tiszába vezeti a árhullámból visszamaradt vizet. A kubikgödrök és az összekötő csatornák a zsilip és a folyó felé lejtenek. A rendszer levezető-csatornájának alsó pontján épített zsilip segítségével a tavaszi áradáskor annyi víz tartható vissza, amennyi a nyári párolgás után is elegendő a halaknak. Nyár végén vagy ősszel, amikorra az ivadékok kellően megerősödtek a levezető csatornában a méretes halakat kifogják, az ivadékok azonban a Tiszába juthatnak. Rehabilitált kubikgödör rendszerben is még van több gödör, amely nincs a kapcsolatban a Tiszával, ezek a madarak kedvelt táplálkozóhelyei.