Egy kicsi, „mezítlábas“, igazi, egyszerű szépségű templom lehetett. Kívülről hófehér falak, bélletes kőkapu, lőréses ablakok, belül, ártér adta famenyezet, és a nép bibliája, a freskók. Képzeletünkben, már csak az igazi középkori jelleget kölcsönző gregoriánok hiányoznak.
A Tisza éltette falu temploma már 1330-ban megvolt. A Mohács előtti korokból más történelmi forrást nem ismerünk.

A hódoltsági területeken élők élete más lett, átszerveződött. De a Tisza árterében a homokdombokon megbújó település temploma megmaradt, a kegytárgyakat megőrizte a lakosság.

Az 1683-as török-tatár pusztítást a Tisza vizei védelmezte falu átvészelte, 1699-ben a Nagykunságban csak itt volt katolikus plébánia.

1776-ban a községbe látogató Eszterházy Károly rossz állapotban találta a templomot. Még látogatása évében elkezdődött az új templom építése a hívek és az akkori patrónus, Haller Sámuel támogatásával. Az építkezés 19 évig tartott, 1785-ben szentelték fel.

Az új templom egyszerű barokk épület, enyhén kiugró közép rizalittal, a homlokzat közepén álló toronnyal. Az egyhajós, dongaboltozatú templom sekrestyéjébe festett, faragott késő gótikus kapu nyílik.

A torony később épült a templomhoz, állagával többször volt baj. A harangokat az első világháborúban elvitték.

1944-ben a torony találatot kapott, a romos részt visszabontották. A csonka tornyot a Községi Önkormányzat 1994-ben újjáépítette.
A templomkertben egy gyönyörű, régi, falusi, fakeresztes golgota áll. A hozzá vezető úton stációk sorakoznak.
A kert különlegessége Magyarország egyetlen cseresznyefajtagyűjteménye, ahol több mint 100 fajtából közel 400 cseresznyefát nevelnek. A fehér templom az áprilisi virágözönben szinte elhalványul.